VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS: kaos camping (Mediawave 2001.)

Élet és Irodalom
XLV. évfolyam 19. szám, 2001. május 11.


(...)
Megmondom, Yonderboi számomra május 3-án csalódás volt. Sokat hallottam felőle, keveset tőle, élőben először. A markáns beatek bejöttek igenmód, a Doors-átirat kimondottan tetszett, de mikor az énekesnő nem túl karakteres hangján valami nem túl karaktereset danolt, az, másféle közelítésben, akár úgy is interpretálható, mint Vince Lilla meglepően jó alapokon történő megszólalása a siófoki Beach House egy partyján. 
      Utána viszont, s én ezzel búcsúztam az idei Mediawave-től, a Kaos Camping vetített, meg persze zenélt a Zsinagógában. A zene kellemes, jó beatek, basszusok, de semmi különös (Infra Gandhi, Joe), ellenben a vetítés igen komoly. Mintegy tucatnyi lepedő, némelyik a függőlegestől eltérő szögben fellógatva a tóraszekrény hűlt helye fölött, a karzatról és a plafonról: a Kaos Camping csúcsra járt. A független filmesekre épülő formáció (Szolnoki József, Szilágyi Kornél stb.) ezekre a vásznakra "talált tárgyakat" vetít. Magam öt éve láttam hasonlót először Berlinben, egy Prenzlauer Berg-i, csak tetőállványzaton keresztül megközelíthető, illegális padláslokál vetített a falra két Gojko Mitices keletnémet indiánfilmet, passzolt a technóhoz, a Berliner sörhöz meg a kigyúrt, már nem is igazán ex-DDR csajokhoz. A Kaos Camping komplexebb, teltebb fíling, nagy trambulinon áll a rengeteg vetítő, sürgölődnek körülötte a VJ-k (helyesebben: leginkább S8J-k), Super 8-ról, régi 8-ról, kevéske 16-osról vetítenek, Pavlov kutyája kanülön nyáladzik viharvert szovjet oktatófilmen, falusi lakodáréban pre-videós időkben nyomják a táncot színes celluloidra, A házilégy természetrajza, ötvenes évekbeli amerikai horror, a budapesti villamosközlekedés problémái, egy régi Donald Duck, meg effektek, gesztusok, ahogy kell. A jelen kultúrájának amúgy is van egy reciklatív természete, s oly kevés az új a nap alatt. A "porlepte tekercsek" újrahasznosításában a Kaos Camping üdítően jelen idejű, tulajdonképpen ez a korszerű radikális filmkultúra: régi tekercseket, ötleteket, bornírtságokat ad hoc "újravágni" - forgatásra a mai világban úgysincs pénz, csak kurzusfilmre - szubbasszusra, hogy a rég tapadó nyálkahártya is leválik az ember légútjairól, felülfesteni, és mozizzon mindenki tetszése szerint, alkalmasint bensőleg rásegítve a dologra.